"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)

"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)
Jelen blogot Szent Andronikosz és Szent Junia apostolok tiszteletének szenteljük. A blog főbb témája az apostolok hagyománya, a vértanúk áldozata, az aszkéták misztikája és az egyházatyák tanítása; a patrisztika, az ókeresztény kor és az egyetemes zsinatok kora; valamint a keleti kereszténység kétezer éve, átszellemült szakrális művészete, élő szimbolikája és mély lelkisége.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

2015/07/05

A liturgikus hét

Az időszámítással foglalkozó korábbi bejegyzésben érintettük, hogy a naptári hét ciklusát az ókori mezopotámiai csillagászat dolgozta ki. A zsidóság valószínűleg a babiloni fogságban ismerkedett meg vele, a kereszténység megszületésekor azonban ez már egy több évszázados, bejáratott hagyománynak számított.

Az ószövetségi zsidó vallásgyakorlatban, a Tízparancsolat IV. parancsolata értelmében, a hét utolsó napja, a szombat munkaszüneti nap továbbá az istentisztelet napja - ezt a napot tehát minden értelemben Istennek kell szentelni. Ezen túlmenően, bár szigorúan véve ez nem volt parancsolat, de kialakult az a gyakorlat is, hogy hetente kétszer, a második és az ötödik napon - tehát hétfőn és csütörtökön - böjtöt tartottak az istenfélő zsidó hívek. A szombatot leszámítva a zsidó vallás a hét napjaihoz nem társított teológiai tartalmakat vagy liturgikus szempontból jellemző gyakorlatot. Igazából a szombatot leszámítva a hét napjainak még neve sincsen a zsidó naptárban, egyszerűen sorszámokkal jelölik őket.

Etióp zsidók szombati istentisztelete

A kereszténység - a közhiedelemmel ellentétben - nem szüntette meg a szombat ünnepnapi mivoltát. Más kérdés, hogy a hét napjai közül már a legelső időktől valóban a vasárnap lett a hangsúlyosabb ünnep. A szombatnap ünnepi jellege leginkább a templomi szertartásrendben illetve a kolostori életben mutatkozik meg. A világi életvitelben ezt nem sikerült mindig és mindenhol következetesen realizálni, habár a böjti szabályozás a világi hívek számra is egyértelműen hangsúlyozza a szombat ünnepi mivoltát.

A kereszténység megőrzi a heti két böjti nap hagyományát is, azonban krisztológiai értelmezést ad nekik és átteszik őket szerdára, Krisztus elárulásának napjára és péntekre, Krisztus kínszenvedésének és halálának napjára, ahogyan az már a Didakhéban is szerepel. Ezen napok tropárja és kontákja - liturgikus himuszai - a Szent Keresztről elmélkednek.

A hétnek a krisztológiai tartalommal leginkább áthatott napja minden kétséget kizáróan Krisztus feltámadásának napja, az Úr napja, a vasárnap, mely a hét első napja és a heti ciklus legnagyobb ünnepe. Már a II. században véglegesítik azt is, hogy a Húsvét, a Feltámadás ünnepe - és ennek következtében több más mozgóünnep - vasárnapra kell hogy essék.

Vasárnap a teremtés első napja: És Isten szólt: "Legyen világosság!" És lett világosság. (Ter 1,3) - Krisztus pedig a "világ világossága" (Jn 8,12). A keresztény szimbolika ezen a ponton találkozik a mezopotámiai asztrológiával is: a Nap a kereszténységben Krisztus-szimbólum, ugyanakkor az asztrológia heti ciklusában a vasárnapot uraló égitest is egyben.

Ugyanakkor a vasárnap, mivel a hetedik napot, a szombatot követi, ezért nem csak a hét első, de a nyolcadik napja is. Matematikai értelemben bármennyire is paradox dolog nyolcnapos hétről beszélni, a nap spirituális tartalmát tekintve a vasárnap mint nyolcadik nap hangsúlyosabb szerephez jut a liturgikus életben, mint vasárnap a hét első napjaként. A 7-es szám az evilági időt jelképezi, a 8-as pedig 7+1, azaz az evilági időtapasztalatot meghaladó isteni, mennyországi időt szimbolizálja, ami utalás a legvégső időkre, Krisztus második eljövetelére, az eszkatonra, valamint annak végső beteljesedésére, a mennyei örökkévalóságra. A nyolcadik napot mindezek miatt szokás az új teremtés napjaként is emlegetni, mely új teremtésnek első eseménye Krisztus feltámadása volt, betetőzése pedig második eljövetele lesz.

A vasárnapi liturgiák rendesen - amennyiben éppen nem valamilyen másik, nagyobb jelentőségű ünnep van - nyolchetes ciklusban ismétlik a feltámadási tropárokat és kontákokat, nyolc különböző dallammal és nyolc különböző szöveggel, ennek gyűjteménye az úgynevezett Oktoikosz (a görög okto, 'nyolc' és ikosz, 'hang' szavakból).

A vasárnap, a szerda és a péntek tehát hangsúlyos krisztológiai tartalommal bír a keresztény liturgikus naptárban. A hét másik négy napját viszont hasonlóan hangsúlyos ekkléziológiai tartalommal töltötte meg az Egyház. A hétfő, a kedd, a csütörtök és a szombat az Egyetemes Egyház négy különböző aspektusát tárja fel a hívek számára.

A hétfői napot a mennyei erők hierarchiájának, az angyali karoknak szenteli az Egyház. Isten mennyei udvartartása ugyancsak az Egyetemes Egyház szerves része. A földi egyház hierarchiája (püspök-pap-diakónus-laikus) nem más, mint a kilenc angyali kar mennyei hierarchiájának evilági meghosszabbítása.

A kedd Krisztus előfutárának, Keresztelő Szent Jánosnak van szentelve. Tágabb értelemben azonban ezen a napon az összes ószövetségi igazra, a pátriárkákra és a prófétákra is gondolunk, mint Krisztus Egyházának az ószövetségi előképeire.

Csütörtök az apostolok illetve Mürai Szent Miklós napja. Az apostolok az Evangélium hirdetői és a földi egyházszervezet megalapítói, Szent Miklós pedig egyebek mellett a görög rítusú - diofizita ortodox illetve a görögkatolikus - egyházak patrónusa, azonban az esetében is gondolnunk kell a többi egyházatyára és egyháztanítóra.

A szombat, bár megtartja az eredeti, ószövetségi értelmezését is, de ugyancsak kiegészül egy jellegzetesen újszövetségi, ekkléziológiai tartalommal. Ez a nap az Egyház üdvözült szentjeinek van szentelve, a vértanúknak és a "vértelen vértanúknak", az aszkétáknak, illetve mindenki másnak, aki életét - akár laikusként is - Krisztus szolgálatának fényében élte le és a feltámadás reményében hunyt el.  A nap kontákja megszólítja az Istenszülőt is, mint az Egyház lelki anyját és legfőbb közbenjáróját.

Koncelebrált szombati miafizita ortodox liturgia az Amerikai Egyesült Államokban,
balról jobbra az örmény, a szír, a kopt és a szír-malankár püspök atyák részvételével