A mű szerzője - vagy talán inkább fordítója és szerkesztője - az asszír származású Tácián (+185), latinosan Tatian. Tácián Rómába megy, ahol hosszabb időt is eltölt. Itt találkozik először a keresztény tanítással. A pogány kultuszokkal már korábban sem szimpatizált, de az Ószövetség győzte meg őt végleg azok értelmetlenségéről. Megkeresztelkedik, és Szent Jusztinosz Mártír (+165) tanítványa lesz. Jusztinosz halála után néhány évvel már homály fedi Tácián életének alakulását. A későbbiekben azonban ismét szülőhazájában Mezopotámiában találjuk, ahol iskolát alapít és misszionál - ekkorra azonban már szakított az ortodox tanokkal és heterodox tanokat hirdetett. Egy időben a gnosztikus Valentinus tanítványa volt, majd pedig az enkratiták szélsőségesen aszketikus szektáját alapítja meg.
Mindenesetre a Diatesszaront még ortodox keresztényként, Rómában szerkeszti meg, valamikor 165-170 között. A szerkesztésben két elv motiválta őt: egységes, kerek történetté formálni a négy Evangéliumot; azonban úgy, hogy az eredeti szöveg ne változzon meg. Így az egyetlen eszköz amivel operálhatott, a forrásszöveg kis szakaszokra való tagolása, melyeket aztán más sorrendben szerkesztett egybe. Ahol lehet, ott két-három mondatos egységeket illeszt össze, de arra is van számos példa, hogy összetett mondatok tagmondataiból alkot új mondatokat. Mindezt úgy, hogy az új szöveg logikus egységet alkosson, azonban az eredeti mondanivaló se csorbuljon. Az íly módon egybeszerkesztett mű 55 fejezetre van felosztva. Az azonos igehelyeket természetesen nem szerepelteti duplán, így a Diatesszaron nagyjából csak háromnegyedét teszi ki a négy Evangélium összterjedelmének.
A Diatesszaron eredeti nyelve a szír-arámi és értelemszerűen a görög volt, azonban még a II. században elkészül a legelső latin fordítás is. A későbbiekben még számos nyelvre lefordítják. Így a XIV. századig nyugaton ismerünk ószász, ónémet, középfelnémet, középholland, középfrancia, középangol, toszkán és velencei fordításokat; keleten pedig örmény, arab és perzsa nyelvűt is.
A Diatesszaronhoz Szír Szent Efrém (+373) ír kommentárokat, mely önmagában is értékes alkotása a patrisztika korának.
A szír egyházban a Diatesszaron egyenrangú volt a négy kanonikus Evangéliummal még a liturgikus használatban is, sőt, talán még népszerűbb is volt azoknál. Kürrosz püspöke azonban az V. század elején betiltotta használatát, és összeszedette a Diatesszaron példányait, attól kezdve csak a négy Evangéliumot olvasták a liturgián. A tiltás indoka az volt, hogy az összeállított mű nem tartalmazta Jézus származástábláját - sem Mátéét, sem Lukácsét - és így nem hangsúlyozta kellően Krisztus dávidi leszármazását.
Nincs arról adat, hogy a szír egyházon kívül bárhol is olvasták volna a liturgián a Diatesszaront. A hitoktatásban azonban nagyon jó szolgálatot tett, bizonyítja ezt a fordítások nagy száma is. (Valószínűleg egy magyar nyelvű kiadás napjainkban is nagy érdeklődésre tartana számot.)
Jelenleg a szír ortodox egyházban a nagyhéti szertartásokon a Diatesszaront, a liturgikus év többi részén pedig a négy Evangéliumot olvassák.
+ + +
Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk a Diatesszaront, közöljük az utolsó, 55. fejezetét. A szöveget az angol fordítás alapján a Káldi Neovulgáta-fordítás felhasználásával rekonstruáltuk. A ( ) zárójel jelzi azokat a kifejezéseket, melyeket a Neovulgáta tartalmaz, de a Diatesszaron nem, a [ ] szögletes zárójel pedig a Diatesszaronban szereplő és a Neovulgátából hiányzó szövegrészt jelöli. (A Diatesszaron angol változata innen érhető el.)
55. fejezet
Mt
28,16
|
A
tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova
Jézus rendelte őket.
|
Mt
28,17
|
Amikor
meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek.
|
Mk
16,14
|
Végül
megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre
vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem
hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták.
|
Mt
28,18
|
Jézus (odament és) azt mondta nekik: "Nekem adatott minden
hatalom a mennyben és a földön [ahogy az Atya küldött engem,
úgy én is elküldelek titeket].
|
Mk
16,15
|
Menjetek
el az egész világra, és hirdessétek az Evangéliumot minden
teremtménynek;
|
Mt
28,19
|
és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek
meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében,
|
Mt
28,20
|
és
tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit
parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a
világ végéig!
|
Mk
16,6
|
Aki
hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz,
elkárhozik.
|
Mk
16,17
|
Azokat,
akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken szólnak,
|
Mk
16,18
|
kígyókat
vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a
betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.
|
Lk
24,49
|
Ti
csak maradjatok (a városban) [Jeruzsálem városában], amíg el
nem tölt az erő benneteket a magasságból."
|
Mk
16,9
|
Az
Úr (Jézus), miután szólt hozzájuk,
|
Lk
24,50
|
kivezette
őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta
őket.
|
Lk
24,51
|
Áldás
közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe,
|
Mk
16,19
|
és
ül az Istennek jobbja felől.
|
Lk
24,52
|
Leborulva
imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
|
Lk
24,53
|
Szüntelen
ott voltak a templomban, és áldották Istent. [Ámen.]
|
Mk
16,20
|
[Onnan]
elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt
munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel
megerősítette.
|
Jn
21,25
|
Van
még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind
megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a
könyveket, amelyeket írni kellene.
|