Így a geti Obededom házában maradt az Úr ládája három hónapig, s az Úr megáldotta érte Obededomot és egész házát. Hírül vitték erre Dávid királynak, hogy az Úr megáldotta Obededomot és mindenét az Isten ládájáért. Erre Dávid elment, s vigasság közepette átvitte az Isten ládáját Obededom házából a Dávid-városba. Dávid hét énekkart és áldozati borjút is vitt magával. Amikor aztán az Úr ládájának hordozói hat lépést haladtak, bemutatott egy marhát és egy kost. Dávid teljes erejéből táncolt az Úr előtt; közben Dávidot gyolcs efód övezte. Így vitte Dávid és Izrael egész háza az Úr bizonyságának ládáját ujjongás és harsonaszó közepett. (2Sám 6,11-15)
Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt. Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet, és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott. A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék: Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék, Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt. Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:
»Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét,
hirdessétek a népek közt tetteit.
Énekeljetek neki, zengedezzetek neki,
beszéljétek minden csodatettét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével,
örvendezzen az Urat keresők szíve.
Keressétek az Urat és erejét,
keressétek arcát szüntelenül.
Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt,
jeleire és szája ítéleteire,
ti, Izrael utódai, az ő szolgái,
Jákob fiai, az ő választottai.
Ő, az Úr, a mi Istenünk,
ő ítéli az egész földet.
Gondoljatok örökké szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
szövetségére, amit Ábrahámmal kötött.
az esküre, amelyet Izsáknak tett.
Jákobnak parancsba adta azt,
Izraelnek örök szövetségként, mondván:
‘Neked adom Kánaán földjét
örökségtek osztályrészeként.’
Noha szám szerint kevesen voltak,
és zsellérként tartózkodtak rajta,
s nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másiknak népéhez,
senkinek sem engedte bántani őket,
sőt fejedelmeket vert meg érettük, mondván:
‘Ne bántsátok Felkentjeimet,
prófétáimnak ne ártsatok.’
Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak,
szabadítását napról-napra hirdessétek,
beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről,
valamennyi nép között csodatetteiről.
Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre,
s félelmetesebb minden istennél,
mert a népek istenei mind csak bálványok
egeket csak az Úr alkotott.
Dicsőség és fenség van előtte,
erő és öröm az ő lakóhelyén.
Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei,
ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét.
Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé,
boruljatok szent ékességben az Úr elé.
Remegjen színétől az egész föld,
mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld
s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’
Zúgjon a tenger s ami azt betölti.
ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor,
mivel eljön megítélni a földet.
Dicsérjétek az Urat, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló,
s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül,
hogy dicsérjük szent neved,
s ujjongva zengjük énekeidet.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre.’«
Azt mondja erre az egész nép: »Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!« (1Krón 16,1-36)Dávid fenti zsoltárát a Frigyláda Jeruzsálembe szállítása alkalmából szerzete, és a Krónikák Első Könyve őrizte meg az utókor számára, a Zsoltárok Könyvében nem szerepel. Ahogyan az a szentírási idézetből is kiderül, ezt az imát kifejezetten liturgikus célra szerezte a zsoltáros.
Dávid írt egy másik zsoltárt is ugyanebből az alkalomból, a 23. (24.) zsoltárt, melynek az első Templom idejében szintén liturgikus szerepe volt. Az ünnepi körmenetek csúcspontján a Frigyláda - mint az Úr földi trónusa - erre a zsoltárra vonult be a Templomba, a legméltóbb helyére, a Szentek Szentjébe. A zsoltár szövege is a világ Teremtőjének dicsőséges bevonulásáról szól, melyet két kórus énekelt egymást váltva, párbeszédes formában:
| A
nép és a leviták kórusa
énekli a körmenetben: |
Az
Úré a föld s minden teljessége,
lakóival a földnek kereksége. Mert tengerekre ő ágyazta meg, folyamokon ő állította meg.
Ki
fog felhágni az Úrnak hegyére?
ő szent helyén ki kap helyet? Az ártatlankezű, a tisztaszívű, kinek lelke hívságra nem veszett, és társának nem esküdött hamis hitet. Az nyer áldást az Úr kezéből, jutalmat szabadító Istenétől. Ez ama nemzetség, amely őt keresi, mely Jákob Istenének orcáját keresi. |
| Amikor a kapukhoz érnek: |
"Emeljétek
fel fejeteket, ajtók,
táruljatok fel, ősi kapuszárnyak! s a dicsőség királya bevonul." |
| Papi kórus a kapu mögül: |
"Kicsoda
ő, a dicsőség királya?"
|
| Ismét a kinti kórus: |
"Az
erős és hatalmas Úr,
a harcokon hatalmas Úr!"
"Emeljétek
fel fejeteket, ajtók,
táruljatok fel, ősi kapuszárnyak, s a dicsőség királya bevonul." |
| Ismét a papi kórus: |
"Kicsoda
ő, a dicsőség királya?"
|
| Kinti kórus: |
"A
seregeknek Ura, ő a dicsőség királya!"
|
Dávid szerezte a 67. (68) zsoltárt is, mely ugyancsak a Frigyláda ünnepélyes körmeneti zsoltára. Ennek szövege a Frigyláda vándorlásának teljes útját vázolja fel, egészen az egyiptomi Hóreb-(Sinai)-hegy lábától a jeruzsálemi Sion-hegyig. Szerepel benne egy rövid utalás magára a körmenetre is: "az énekesek mennek legelőbb, legutolsók a hárfapengetők, közbül a dobverő leányok". Ez bár szűkszavú, de igen szemléletes leírása az énekes-zenés-táncos körmenetnek. A zsoltár szakaszait három kórus énekelte egymást váltva: a templomi papoké, a többi levitáké és az ünneplő nép kórusa.
| A
nép Mózes szavaival (Szám 10,35) jelt ad a körmenet elindulására |
Fölkél
az Isten, és szétszélednek ellenségei,
fut arca elől, aki gyűlöli. Amint a füst eloszlik, eloszolnak, amint a tűzben a viasz megolvad, a bűnösök Isten előtt szétfoszlanak. De örülnek az igazak és Isten színe előtt vígadoznak, s örömükben ujjonganak. |
| A
leviták kórusa
hálát ad az isteni gondviselésért a sivatagi vándorlás során |
Áldjátok
Istent, zengjétek nevét;
a sivatagon át jön, utat készítsetek. Az ő neve: az Úr! előtte örvendezzetek! Árvák atyja és özvegyek istápja, az Isten ő szentséges hajlokában. Az Isten otthont ád az elhagyottnak, szabadságot s jólétet át a rabnak: a forró pusztán egyedül a lázadók lakoznak. |
| A
nép is hálát ad a sinai kinyilatkoztatásért, a sivatagi gondviselésért, és a kánaáni ígéretek beteljesedéséért |
Isten,
amikor néped előtt jártál,
mikor a sivatagon átvonultál, Akkor a föld megindult és megolvadtak az egek, Színe előtt az Úrnak, Izrael Istenének a Sinai megremegett. Dús esőt adtál, Isten, öröködnek, s a lankadtat felüdítetted. A te nyájad benne tanyázott, a szegénynek szerezte azt, Isten, jóságod. |
| A
papi kórus
Isten szószólójaként a kánaáni harcokra emlékeztet |
Az
Úrtól jő a szó;
tömérdek a jóhír-hozó:
"A
hadseregek királyai futnak, futnak;
s a ház lakói zsákmányt osztogatnak. Mikor pihentetek a nyájak akla közt, a galamb szárnyai csillogtak, mint ezüst, és tolla mint sápadt arany. Mikor szétszórta a királyokat ott a Mindenható, Salmonon hullt a hó." |
| A
nép arról énekel,
hogyan választott az Úr lakhelyet magának |
Magas
hegyek Básánnak hegyei,
ormos hegyek Básánnak hegyei: Ormos hegyek, mért néztek kancsalúl a hegyre, hol Istennek lakni tetszik, ahol lakni fog örökre az Úr? Isten kocsija tízezer és ezernyi ezer: az Úr Sinairól a szentélybe vonúl. Fölszálltál a magasba, vitted a foglyokat, az embereket is ajándékul magadnak, még azokat is, kik az Úrnál lakozni vonakodnak. |
| A
leviták kórusa
ismételten hálát ad a további gondviselésért |
Áldott
az Úr minden napon!
Isten mi szabadítónk, ő hordja terheinket. A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úristen megóv a halál elől minket. Bizony szétzúzza Isten ellenségei koponyáját, üstökös fejét annak, ki vétkeiben járkál. Mondá az Úr: "Básánból visszahozlak, tenger mélységéből kihozlak, Hogy vérben áztasd lábadat, s az ellenségből kutyáid nyelvére jusson falat." |
| A
papi kórus arról énekel, amikor a vándorlás után
véglegesen elfoglalja
az Úr a helyét a Sionon |
Im
bevonultál, Isten, látják,
én Istenem, királyom szentélybe vonulását: Az énekesek mennek legelőbb,
legutolsók
a hárfapengetők,
közbül a dobverő leányok. "Ünnepi karban az Istent áldjátok, az Urat ti, kik Izraelből származátok." Ott megy legelől Benjamin, a legfiatalabb, utána seregestül a Juda-fejedelmek, Zabulon-fejedelmek, Neftali-fejedelmek. |
| A nép az Úrhoz könyörög, hogy szilárdítsa meg a helyét, és a környező népek is hódoljanak az Úrnak |
Mutasd
meg, ó Isten, hatalmadat,
hatalmadat, ó Isten, ki érettünk munkálkodol! Templomodért, mely Jeruzsálemben van, királyok hozzanak neked ajándékot! Fenyegesd meg a nádlakó vadat, bikák csordáját, népek borjait.
Boruljanak
eléd s hozzák ezüst ékszereik,
szórd szét a népeket, kik háborúban örömük lelik. Jöjjenek el Egyiptom nagyjai, Aethiopia az Isten felé karját terjessze ki. |
| A leviták kórusa pedig felszólítja a népeket, hogy hódoljanak az Úrnak |
Föld
országai, zengjetek Istennek,
az
Úrnak zsoltározzatok,
aki az egeken, az ősi egeken tovarobog! Ime hallatja hangját, hatalmas hangját: "Ismerjétek meg Istennek hatalmát!" Fölsége Izrael fölött, és hatalma a fellegek között! |
| A főpap áldása zárja a körmenetet |
Rettenetes
az ő szent helyén az Isten!
Izrael Istene, Ő ad népének hatalmat s erőt! Áldott az Isten! |
Hasonló, a Frigyláda körmenetét ünneplő imádság a 131. (132.) zsoltár is, mely a hagyomány szerint Salamon királynak az első Templom felszentelésekor elmondott beszédét foglalja össze verses imádság formájában.
»Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával apámnak, Dávidnak mondott. Azt mondta ugyanis: ‘Attól a naptól kezdve, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott ház épüljön számomra, s nevem ott legyen, Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelmévé legyen.’ Dávid, az apám aztán házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének, de az Úr így szólt Dávidhoz, az apámhoz: ‘Amikor szívedben eltökélted, hogy házat építesz nevemnek – jól tetted, hogy ezt forgattad elmédben. Mindazonáltal nem te fogsz házat építeni nekem, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek.’ Az Úr teljesítette is szavát, amelyet szólt, s én apám, Dávid helyébe léptem, s Izrael királyi székébe ültem, amint az Úr szólt: és házat építettem az Úr, Izrael Istene nevének és helyet készítettem ott a ládának, amelyben az Úr azon szövetségének táblái vannak, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.« (1Kir 8,15-21)
| A
levita kórus fölidézi
Dávid esküjét az Úrnak |
Emlékezzél,
Uram, Dávidra kegyesen,
hogy mennyit fáradott: Megesküdött az Úrnak, és Jákob Erősének fogadást fogadott: "Nem lépek addig házam sátorába, nem hágok addig nyugvó nyoszolyámba, Szemem addig nem engedem álomra, pilláim nyugalomra, Amíg az Úrnak hajlékot lelek, Jákob Erősének lakóhelyet!" |
| A
nép könyörgése az indulás előtt |
Ime
hallottunk róla Efratában,
és föltaláltuk Jáár mezejében, Most menjünk hát be sátorába, boruljunk lába zsámolya elébe. |
| Egy
pap jelet ad a körmenet indulására |
Indulj
el, Uram, nyugalmad helyére,
te és a te fölségednek szekrénye. |
| A papi kórus imája |
Papjaid
öltözzenek igazságba,
vígadva vígadozzanak jámboraid. És gyermekeid asztalod körül Dávidnak, szolgádnak kedvéért, fölkented orcáját el ne taszítsd! |
| A
levita kórus
fölidézi az Úr Dávidnak tett ígéretét |
Esküt
tett Dávidnak az Úr,
erős ígéretét meg nem másítja sohasem: "Nemzetségednek magvát király-székedre ültetem. Ha fiaid megtartják velem a szövetséget, s mikre tanítom őket, az igéket: Az ő fiaik is örökké ülni fogják királyi széked." Mivel Siont az Úr kiválasztá magának, ezt óhajtotta trónusának: |
| A
főpap az Úr szavát tolmácsolja arról, hogy az ígéret beteljesült |
"Ez
örökre az én nyugvóhelyem,
itt fogok lakni, mert ezt kedvelem. Áldva megáldom eleséggel, szegényeit jóllakatom kenyérrel. Üdvösséggel ruházom papjait, vígadva vígadoznak szentjei.
Dávidnak
ott szarvat támasztok,
lámpást készítek fölkentemnek én. Elleneit gyalázatba öltöztetem, és koronám fog ragyogni fején." |
Ez a zsoltár nem csak a körmenetekben kapott liturgikus szerepet, hanem egyike az úgynevezett Lépcsőénekeknek, a 119-133. (120-134.) zsoltárokból álló ciklusnak. Salamon Templomában tizenöt lépcsőfokon át lehetett feljutni a Szentek Szentjébe, az Úr földi trónusa, a Frigyláda színe elé. Évente egyszer, Jom Kippur napján, amikor a főpap belépett a Szentek Szentjébe bemutatni az engesztelési áldozatot, akkor az ünnepélyes bevonuláskor minden egyes lépcsőfoknál egy zsoltárt imádkozott el a fent jelzettek közül. A 131. (132.) zsoltár a tizenharmadik lépcsőfok zsoltára volt.
Ugyanezen zsoltárokat zarándok-zsoltároknak is hívják. Amikor a hívek a jeruzsálemi Templomhoz indultak a megadott ünnepeken zarándokútra, akkor ezt a főpap engesztelő szertartásával is összefüggésbe hozták, és ez okból szintén ezeket a zsoltárokat imádkozták útközben a meghatározott rendben.
+ + +
A kereszténységen belül az etióp ortodox egyházban van hangsúlyos liturgikus szerepe a Frigyládának. Az etióp egyház úgy tartja, hogy birtokában van annak az eredeti Frigyládának is, mely Salamon Templomából ismeretlen körülmények között eltűnt. Ezt azonban lehetetlen ellenőrizni, mert a Frigyládát avatatlan szem nem láthatja, pontos helyéről is csak néhány embernek van tudomása, és még az is titok, hogy kik ezek a személyek. (Ennek a témának hamarosan egy önálló bejegyzést szentelünk.)
Az etióp ortodox egyházban minden egyes templom rendelkezik a Frigyláda szimbolikus másolatával, az úgynevezett Tabot-tal, e nélkül a liturgikus tárgy nélkül nem is szentelnek templomot. Ha valamilyen nemkívánatos esemény miatt elkerülne onnan, akkor amíg vissza nem kerül - vagy nem pótolják - addig nem is szabad Eucharisztiát bemutatni abban a templomban.
A Tabotot sem láthatja meg illetéktelen ember, ezért gazdagon díszített, általában sötétvörös kelmébe csomagolva őrzik. Ugyanígy, a pillantásoktól elrejtve, de gazdagon feldíszítve viszik a körmeneten is. Európai szemmel talán szokatlannak tűnhet, hogy a püspök a fején viszi körbe ezt a tárgyat, de mindamellett, hogy ez szimbolikus üzenettel is bír, így a hívek is jobban láthatják; továbbá pedig a fejen cipelés errefelé a teherhordás teljesen megszokott módja.
A Tabot az Úrjelenés ünnepségsorozatában jut hangsúlyos szerephez. Az Úr földi trónusa, az isteni jelenlét szimbóluma, akkor vesz részt nyilvános körmenetben, amikor a Megtestesült Ige nyilvános működésének kezdetét és a Teljes Szentháromság kinyilatkoztatását ünnepli az Egyház.
Az alábbi énekes-zenés-táncos körmenet - ahogyan azt a 67. zsoltárban is olvassuk - minden bizonnyal hitelesen idézi fel a Frigyláda jeruzsálemi körmeneteinek hangulatát Salamon Templomának idejéből, mintegy két és fél - háromezer évvel ezelőttről.
+ + +
Az Új Szövetség értelmezésében a Frigyláda, mint az Úr trónusa, az Istenszülő Szűz Mária előképe, aki méhébe fogadta az Igét, és megszülte az Urat. Ezt az összefüggést fejezi ki az a tény is, hogy Szűz Mária a jeruzsálemi Templomban a Szentek Szentjében, az elveszett Frigyláda üres helyén nevelkedett gyermekkorában. Az Egyház erről az eseményről az Istenszülő Templomba vezetésének ünnepén emlékezik meg. Az ünnephez kapcsolódó bejegyzésben minderről részletesen is szó esik.
Az Istenszülő Szűz Mária elszenderedésekor a temetési menet a 113. (114.) zsoltárt énekelte. Akárcsak a 67. zsoltár, ez is a Frigyládán trónoló Úr dicsőséges vonulását énekli meg, akit a választott nép kísér Egyiptomból Jeruzsálemig. A gyászszertartást vezető Szent Péter apostol énekelte a zsoltárt, az Istenszülő testét kísérő tömeg pedig Alleluját énekelve válaszolt:
Mikor Izrael kijött Egyiptomból,
barbár nép közül Jákob háza, - Alleluja!
akkor Juda lett ő szentélye,
Izrael ő országa. - Alleluja!
Látta a tenger s elfutott,
a Jordán hátat fordított. - Alleluja!
Hegyek, mint kosok, táncolának,
a halmok, mint zsenge bárányok. - Alleluja!
Tenger, mi lelt, hogy elfutottál?
Jordán, hogy hátat fordítottál? - Alleluja!
Hegyek, hogy mint a kosok, táncolátok?
Ti halmok, mint zsenge bárányok? - Alleluja!
Reszkess az Úr előtt, te föld,
Jákobnak Istene előtt, - Alleluja!
Ki sziklából teremt tavat,
és kőszirtből forrásokat! - Alleluja!
